The world according to eve

The ultimate fashion magazine

Nézet-eltérések.

Ahogy tetszik…

Eltelt egy hét, s vele együtt a Fashion Video Festival is véget ért. Egy hétig a mozgóképek uralták a Design Terminál vetítővásznait. Egy hétig a vizuális kultúra trendi termékei buzogtak gondolatainkban és terelték beszélgetéseinket a divatvilág nem is olyan újkeletű, tapinthatóan jelenünkben akadékoskodó kommunikációs formájára.

Ennek azonban egy időre vélhetőleg vége.

Poor Celine. Fotó: spottr.hu

 

 

Vajon a múlt hét során eszünkbe ötlött gigászi gondolatok elszállnak idővel vagy kicsíráznak majd?

Ki lesz az első, aki a nemes művészetet ötvözi az eladásösztönzéssel, aki felismeri a megfelelő platformokat, aki képes jól és bátran kirobbantani a fashion videót abból a burokból, melyben jelenleg él. A válaszokat nem tudom.

Kedvemre való lenne, ha ilyen remekműveket, melyekkel lépten nyomon találkozhattunk a múlt hét szürke hétköznapjai alatt, nem csupán évente egyszer, hanem az év háromszázhatvanöt napján csodálhatnánk. Folyamatosan.

Egyelőre csak egy hét jut, egy nap, egy óra. Százhúsz másodpercbe sűrített látomások. Majd egy darabig újra csak a semmi.

Szombat este kiderült ki a legtrendibb műalkotó, ahogy kiderült az is, mennyire máshogy értelmezzük mi nézők, befogadók a látottakat.

Előzőleg nagy reményeket fűztem a zsűrihez. Ma már az egyik szemem csodálkozik, a másik ellenben csodál. Csodálok és örvendek, mert Tombor Úr, Vigh Dáviddal felvértezve végre a méltó helyére került Poor Celine világának széthullásával. A páros kegyetlenül rákontrázott az erő fogalmára és oly bámulatos munkát tett le arra a szakmailag kiképzett, minőségi asztalra, amit még a nagyöregek is megirigyelnének. Megmutatták mire képes az erő, a semmi, a vágyódás, a lét, a könnyedség, a valóság. Tombor Nelli varázslatos lényének porba taszításával engem ismét sikerült két percre egy üres ibrikké formálniuk, aki a történet előrehaladtával érzelmekkel, kimondhatatlan belső szépséggel töltődik fel. Az egyszerűség misztikussága, amikor egy alapvető történést helyezünk művészi megvilágításba. Felfoghatatlanul brilliáns, harmónikus és mégis kiszámítható egyszerre. Mindez kifogástalan zenei aláfestéssel.

 

 

Csodálkozom és értetlenkedem ugyanakkor. Milyen megfontolásból alakult a további díjak sorsa úgy, ahogy. A dobogó alsó két fokán ülésezőkkel, a bennem fészkelő művészi hajlam némelyest harcba szállna. Valahogy megmagyarázhatatlanul értetlenül állok Szabó Áron – Zsuzsanna Alexandrovna Marinka – Király Tamás: Eme Molas című kisfilmje és Krasznai Zoltán horrorisztikus freak-showja előtt. Nem áll szándékomban kétségbe vonni munkájukért járó szakmai elismerés létjogosultságát, sőt, szívemből gratulálok nekik az elért sikerekért. A fashion videó jelzőt azonban, mint kategóriát nem érzem világosan műveikre illeszthetőnek. Számomra olybá tűnik inkább, egy amolyan itt-ott sántikáló, ütött-kopott, rábólintott próbálkozásnak tűnik csupán. Valószínűleg az én képzetemben szerepel más a fashion videó címszó alatt, mint a tanult zsűrinek, s ezért akár elnézést is kérhetnék, ha nem tudnám, hogy a nézetek – főleg ha ízlés dolgáról van szó – bizony eltérnek.

Király Tamás munkája első blikkre a Szépség és a Szörnyeteg antidisney fikcióját idézi fel emlékezetemben. Tetszett a képi megoldás, a  fény-árny játék, a meg-megcsillanó anyagok, ugyanakkor képtelen voltam kiragadni akárcsak egyetlen momentumot, mely egy piciny voltában high-fashion divatanyagra reflektált volna. Nem tehetek róla, valahogy Lugosi Béla arca rémlett fel bennem folyamatosan, és a régimódi némafilmek bájos játéka. Egy amolyan Dr. Caligari. Életnagyságban, csipetnyi glamour-ba bújtatva.

 

 

Krasznai Zoltán, óriásrovarokra emlékeztető torz alakjai félelemmel vegyes undorral töltöttek el. Nem csupán azért, mert bogárfóbiával küzködök, hanem azért is, mert talán volt egy efféle rejtett szándék is a koncepció mögött. Jó is lehetett volna, nekem azonban közel fél perc után már kevés volt a mellek lágy esése, a kamerába dörgölődző csodás Mrs. Herskin alkotások. Talán, ha többet kaptunk volna, talán ha a divat és művészet találkozott volna. Többször, változatosabban és sokrétűbben.

De nem így történt. Idővel jobb lesz ez, csak láthatóan többet kell diskurálni divatról, érzésekről, művészetről és ezek összefésüléséről. Valamint magáról a nézőről.

 

 

Fordul a kocka.

Nézzük csak kik zsebeltek még szépen megmunkált FVF díjakat.

Maybelline különdíjas polihisztor. Bár a hideg ráz az SP betűegyüttes hallatán, el kell ismernem, hogy a filmezés, fotózás terén Éder Krisztián tudja mitől döglik az a bizonyos légy. Véleményem szerint olyan videót hozott a zsűri és közönség szórakoztatására, amely talán bármelyik – óvatosan kockáztatok – világmárka divatanyagában megállná helyét. Tény és való, érződik némi koppintás, munkája emlegetése esetén mégis bátran használhatjuk a divat film/ fashion videó jelzőt. A zene tökéletes választás, a képek harmónikusak, egyenletesek, gyönyörűen illeszkednek, a vágás tanítani való. Apró feszültségcseppek édesen pihennek meg egy-egy képkocka sarkán. A téma nem erőltetett. Imádtam, ahogy a Power Power Power a finom mozdulatokból, a döntésekből, a levegő rezdüléséből köszönt vissza ránk. Emelem a kalapom, építem a dobogót.

 

 

Az FVF Blogger-díjat Baráti Vince tulajdoníthatta el Vajda Mályi Zsuzsától, a bloggerek csapatkapitányától, a Fashion Guide főszerkesztőjétől. Vince videója tökéletes leképezése annak, amit én szeretek és elvárok egy ilyen alkotástól. Ne legyen terjengős, ne legyen (főleg 2 percben) információdús, ne legyen arcbadörgölős. Srej Zsófi, a titokzatos szépségű modell szerepeltetése amúgy is fórral indította útjának Baráti Vince alkotását a mezőnyben, mégsem érzem nem megérdemeltnek a munkájáért járó elismerést. Srej kisasszonyt szerepeltetni a vásznon csodás gondolat, hát még megtenni őt az erő és energia csavaros istennőjének. Az erőteljes látomás jobban tetszett, mint a tavalyi év folyamán Palvin Barbival készült dominamontázs. Tisztult a kép, finomabb lett a kifejezésmód, érettebb lett a mondanivaló. S nekem ez tetszik. Úgy, ahogy van.

 

 

Szubjektív műfaj a véleményalkotás. Én csak a magam nevében beszélhetek. Mégis mindenkit dícséret és vastaps illet, hiszen részesei lettek, akartak lenni vagy lesznek egy új műfaj hazai meggyökeresítésének. Szuper művészek, kivételes alkotásokat hoztak létre. Néhol véleményem szerint még hibádzik a mögöttes tartalom, az ötletelés vagy egyszerűen csak a néző (majdani vásárló) tudatának akaratlagos megismerése. Jó lenne, ha nem csak évente egyszer ülnénk le művészi drazsészemeket szopogatni, hanem intravénásan szívhatnánk magunkba a divat szemet kápráztató filmkockacukrait. Főleg ilyen művészekkel a tarsolyunkban.

Gratulálok mindenkinek! Remek alkotások születtek és mutatkoztak be. Itt az ideje komolyan számba venni a lehetőségeket és feltérképezni a fashion videókban rejlő potenciált itthon is! Ne hagyjuk elsikkadni a témát, szálljunk harcba, és teremtsük meg a divatfilmeket követelők kritikus tömegét!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

Nosy Witty

The sustainable creative habit

The world according to eve

The ultimate fashion magazine

%d bloggers like this: